Csub kutyasuliban
-ahogyan ő élte át-

Otthon, felugrottam a fotelbe, megágyaztam, megcsináltam a helyet magamnak, széttúrtam mindent, hogy végre aludhassak. Pár perce csuktam be a szemem, mikor hallottam, hogy Gazdi rohan le a lépcsőn, s szól oda hozzám, "Gyere, Csubi, megyünk...!" Nem értettem, pont akkor megyünk sétálni mikor aludnék?! Kicsit szerettem volna pihenni, de hát ha megyünk, hát menjünk! Levitt a pincébe, rátett a kozmetikai asztalnak álcázott gombfociasztalra. Elkezdett fésülgetni, lábaimat, hasamat, megcsinálta a copfimat, közben majd' elaludtam.. Mikor készen lettünk, gyorsan fogott, s vitt magával, mindenfelé a lakásban.. Kereste a hámomat. Lerakott, míg felvette a cipőjét, s mondta, "Csubi, megyünk, de most nem sétálni.." Hát nem értettem, minden úgy ment, ahogy séta előtt szokott lenni. De mikor kiléptünk a kapun, nem rakot le a földre, hogy kedvemre sétálhassak, a kezében vitt. Eléggé sietett, gyorsan mentünk. Közben izgatott voltam, nem értettem mi történik, mért nem tesz le, hogy végezzem a dolgom. Aztán befordultunk egy utcán, ismerős volt, le akartam menni körbeszagolni, de nem engedett. Majd beszálltunk egy kocsiba. Egy ismerős kutya volt benne, egy vizsla, Csoki és a gazdija, ő is ismerős volt. De volt egy ismeretlen is. Kíváncsian néztem ki az ablakon, hova megyünk, még mindig nem értettem mért nem sétálunk, mért kocsival megyünk? Aztán nem sokára megállt az autó. Olyan helyen szálltunk ki, ahol sok kutyus volt. Én voltam a legkisebb és Csokin kívül egyik kutyus se volt ismerős. Kicsit féltem. Aztán elindultunk a kutyák felé. Végre sétálhattam, gazdi mellett kellett lennem, beállítottak minket egy sorba. Izgatott a többi kutyus, de nem mehettem oda hozzájuk. A gazdi leültetett, nagyon unalmas volt. Majd végre elindultunk. Nem mehettem bármerre, amerre akartam! Végig a gazdi bal oldalán kellett mennem, tőle nem előlrébb, nem hátrébb, pontosan mellette. Ami nekem szokatlan volt, mert sétánál bármerre mehettem. Most nem. Körbe-körbe mentünk, néha megálltunk, gazdi leültetett. Majd megint körbe. Közben valami nagyhangú néni magyarázott gazdimnak és a többi embernek. Volt, hogy szépen mentünk körbe-körbe, majd hirtelen hátrakellett fordulni és megint csak a gazdi bal oldalán mehettem. Közben olyasmiket mondott, hogy "Lábhoz!" és megrántotta a pórázt, majd ellazította. Ebből tudtam, hogy nem kószálhatok el. Szépen mentem tovább, kezdtem érteni, mit, hogyan kell, erre hirtelen megint megállunk, s ebben a pillanatban le kellett ülnöm. Majd lefeküdnöm. Kaptam sok jutalomfalatot is. Ez tetszett.. Majd megint elindultunk, majd egy sorban megint megálltunk, mi voltunk a legszélén. A gazdi leültetett, közben a nagyhangú néni megint magyarázott valamit, szigorúnak tűnt. Nagyon unalmas volt, nagyon sokáig kellett ülnöm, fel akartam vetetni magam, haza akartam menni, de mind tilos volt.. Aztán egy kutya kerülgetett minket, nem tudtam kibíri, hogy ne álljak fel! Ilyenkor a gazdi meghúzta a pórázt és lenyomta a fenekem.. De nagyon oda szerettem volna menni a kutyusokhoz.. Aztán jött még több kutya is. Egyiknek vissza is ugattam, aztán a gazdi talán kicsit mérgesen fogott vissza, azt hiszem nem szabadott volna, de azért volt amikor a fenekemet tudtam maradni. Aztán sorra kerültem én is, hogy menjek a többi kutya között is, erre oda jön a nagyhangú valaki, hogy én csak mellettük menjek, mert meg fognak enni... Hát de sebaj, mentem úgy ahogy kérték. Ügyes voltam a néni szerint, visszafele ő vitt és dicsért, hogy okos vagyok, ekkor felemeltem az orromat, úgy mentem tovább.:)) Visszaérve a többiekhez, tarthattunk szünetet, játszhattam Csokival és Maestroval. Csoki nagyon eleven volt, Maestro jobban tetszett. Kedvesen játszott velem. Szünet után megint vissza egy sorba. Megint mentünk néhány kört, közben leültettek, lefektettek. Aztán vissza a sorba. Megint jöttek a kutyák körülöttem, fekve kellett volna maradnom mikor elmentek mellettem, de annyira izgatott voltam, nem bírtam úgy maradni. Gazdi újra és újra lefektetett. Majd körülöttem tett egy kört, de felálltam, nem bírtam úgy maradni. Hát akkor csak el kellett lépnie tőlem, de ezt se nagyon bírtam ki felállás nélkül.. :) Ezek a feladatok után újabb szünet következett. Ihattam, játszhattam. És egyszer csak a néni, magához hívott minket, gazdival. Gazdi átadta a pórázomat neki, és gyorsan elfutott... Azt hittem itt hagy..:( Majd egyszer csak megállt. Aztán kiáltotta a nevemet. A néni elengedett, s csak futottam oda hozzá, ahogy csak tudtam! Nagyon megdicsért a gazdi, jutalomfalatot is kaptam. Aztán visszamentünk a többi kutyushoz. Majd megint hívtak minket. Fel kellett másznom valami falétrán... Ó nagyon könnyű volt! Csak úgy futottam felfelé, pedig a többi kutya nagyon félt ettől a feladattól.. Aztán a tetején meg kellett állnom. Pedig futottam volna tovább, annyira élveztem. Dicsért a néni meg a gazdi is. Majd újra elindulhattam, lefele kellett mennem. Ez már kicsit csúszósabb volt, de könnyedén lejutottam. A gazdi a hámomnál fogva vigyázott rám. Ezután a néni elvezetett minket egy házba, a többi kutyus, se Csoki, se senki nem jött. Valamit beszélgettek.. Majd mikor készen voltak, odajött hozzám az a néni és felemelt! Valami olyasmit mondott, hogy okos, aranyos, könnyű és pici vagyok.. :) Aztán még kérdezősködött rólam. Majd visszamentünk a többiekhez, be az autóba, véééégre haza..! Hazaérve gazdimamának mindent el akartam mondani, örültem, hogy újra itthon voltam. Majd felugrottam a kanapéra, szétszedtem a copfomat, hemperegtem, megágyaztam és hamarosan aludtam is. :)
Különös és fárasztó nap volt. De nagyon jól éreztem magam!!
Remélem még többször is elmegyek, s még többet megtanulok!