Koldushal�l

Cs�vit l�t�sb�l sokan ismert�k, akik gyakran megfordultak a sz�kesfeh�rv�ri vas�t�llom�s  t�j�k�n. Amolyan igazi boh�m csavarg� volt, mindig ugyanabban a gy�r�tt munk�sruh�ban j�rt, t�len-ny�ron ugyanazzal a sz�nehagyott hossz� s�llal a nyak�n. A m�ltj�t nem firtatta senki. Egyesek szerint int�zetben n�tt fel, s miut�n kiker�lt a nagybet�s �letbe, kall�dott az �llom�sokon. M�sok szerint munk�ssz�ll�n �lt, s amikor felsz�molt�k, az utc�n tal�lta mag�t.

Cs�vi nem t�r�d�tt a mendemond�kkal. Legt�bbsz�r a v�r�teremben aludt, de a maga m�dj�n igyekezett megh�l�lni a vasutasoknak a "sz�ll�st". Olykor, ha j� napja volt, felmosta a k�ve, �sszeszedte a ki�nt�tt szemetet, azt�n nyak�ba vette a v�rost, hogy megkeresse betev� falatj�t. Soha nem lopott. Ha nem akadt alkalmi munka, a j�r�kel�kt�l k�rt egy-egy h�szast, de ha nem adtak, b�k�sen tov�bb�llt. Telente, ha m�r nagyon f�zott, visszament a vas�t�llom�sra �s ott k�regetett tov�bb.

-Adja meg �rte az Isten a mennyorsz�g minden ragyog�s�t...- k�sz�nte meg szertart�sosan, ha h�be-h�ba cs�rrent egy kis apr� a mark�ban. Azt�n nyaka k�r� csavarintotta furcsa, hossz� s�lj�t, elbattyogott a boltba, vett mag�nak egy kis kenyeret, s hozz� valamicske olcs� szalonn�t.

Egy ny�r v�gi napon megt�rt�nt a csoda: Cs�vi t�rsra tal�lta. Egy kuk�ban kotor�szott �ppen, amikor felfigyelt a r�vid sz�r�, szomor� szem� kuty�ra. �sszen�ztek, s ett�l a perct�l soha t�bbet nem hagyt�k el egym�st. Ha szerencs�s napja volt, s tellett egy nagyobb darabka szalonn�ra, esz�be sem jutott, hogy egyed�l egye meg, megosztotta a kis t�rs�val. A kutyus pedig megh�l�lta a gondoskod�st, s ha nyugov�ra t�rtek a hideg k�v�n, a gazd�j�hoz b�jt, mintha csak meleg�teni akarn� loncsos bund�j�val. �m egyre rosszabb id�k j�rtak, s napr�l napra ritk�bban cs�rrentek az adom�nyok a szeg�ny koldus mark�ban. Cs�vi legyeng�lt, f�jt a gyomra, s a sz�ve t�j�n is egyre gyakrabban �rzett valami furcsa zsibbad�st. Egyed�l a kuty�nak panaszolta el a bajt. S az, mintha �rtett volna az emberi sz�b�l, vigasztal�an megnyalta a gazda kez�t �s hozz�d�rg�l�z�tt a l�b�hoz. �sz elej�n szoci�lis gondoz�k j�rtak a vas�t�llom�son, s faggatni kezdt�k Cs�vit, nem lenne-e kedve bek�lt�zni a hajl�ktalansz�ll�ra. A f�rfi elbizonytalanodott. Cs�b�t�an hangzott a napi egy t�l meleg �tel, a f�t�tt helyis�g, az �gy.

-Ugye, vihetn�m magammal ezt a kiskuty�t is? � az egyetlen t�rsam - n�zett k�ny�rg�en a h�lgyekre.

�k azonban szomor�an nemet intettek, s Cs�vi ezzel le is z�rta a vit�t. J�rt�k h�t tov�bb ketten a v�rost. Ha nem akart �sszej�nni a keny�rre �s szalonn�raval�, Cs�vi m�g al�zatosabbra fogta furcsa mond�k�j�t:

-Adja meg az Isten a mennyorsz�g minden ragyog�s�t.. De �gy t�nik, az embereket ez egy�ltal�n nem hatotta meg, vagy kevesen hisznek  m�r a mennyorsz�gban, mert a legt�bben �gy ker�lt�k ki, hogy meg sem hallgatt�k. Azt�n p�r h�tig senki nem l�tta a k�l�n�s p�rt az �llom�s t�j�k�n. Az ott dolgoz�k v�llat r�nd�tottak, ha nincs, h�t nincs. Tal�n jobb bel�t�sra t�rt, sz�lnek eresztette a korcsot �s bek�lt�z�tt a sz�ll�ra, gondolt�k.

Egy k�zeli b�rh�z lak�i tal�lt�k r� a kapujuk alat.. �gy fek�dt ott, mintha aludna, �sszeb�jva a kiskuty�j�val. �m hi�ba �lesztgett�k, r�zogatt�k, � m�r meg se moccant. A ment�orvos szerint a sz�ve v�gzett vele. Nem szenvedhetett, �lm�ban �rte a hirtelen hal�l.

Amikor a letakart holttestet beemelt�k a nagy sz�rke aut�ba, m�g a legk�z�mb�sebb b�m�szkod�kat is meghatotta a kis j�sz�g f�jdalmas, r�m�lt von�t�sa. Amikor becsap�dott el�tte a neh�z b�dogajt�, v�kony kis l�b�val addig rohant a sz�rke aut� ut�n, ameddig csak b�rt. Ett�l kezdve a j�r�kel�k sokszor l�tt�k a szomor� eml�k� kapualj �s az �llom�s k�z�tt k�borl� b�natos kuty�t. L�tszott rajta, hogy valakit keres, f�rk�sz� szemekkel lesi h�tha felbukkan a t�megben a gy�r�tt munk�sruiha a hossz�, furcsa s�llal. A k�rny�kbeli gyerekek megsajn�lt�k, kis t�lk�ban vizet, ennival�t vittek neki. Az eb azonban r� sem heder�tett, pedig j� p�r hete nem ehetett m�r.

Egy sz�rke novemberi reggelen a h�zmestern� tal�lta meg a kapu alatt hever� elpusztult kuty�t. Tal�n �hen halt, tal�n feladta a rem�nyt, �s az �llatok sz�tlan f�jdalm�val k�vette gazd�j�t. Ugyanazon a helyen m�lt ki, ahol utolj�ra h�lt egy�tt Cs�vivel, s ahol fogyatkoz� rem�nnyel �jszak�r�l �jszak�ra megh�zta mag�t.

A h�zmestern�t azonban mindez hidegen hagyta. Morgott egyet, hogy m�r mindenki idej�r meghalni, azt�n telefon�lt a sint�rnek, hogy int�zedjen a tetem elsz�ll�t�s�r�l. A k�rny�kbeliek pedig n�h�ny nap m�lva elfelejtett�k mindkett�j�ket.

Adja meg nekik az Isten a mennyorsz�g minden ragyog�s�t...

forr�s: Horv�th Andrea T�rsaink Isten h�z�ban c�m� k�nyve