Hűség

Még ősz elején a Velencei-tó menti kis üdülőfaluban, az egyik utca végén megállt egy nagy fehér autó. Elegáns, kikent-kifent dáma ült a volán mellett. Ki sem szállt, csak résnyire nyitotta ki az ajtót, s egy kis fekete kutyát dobott ki az útra. Majd, mint ki jól végezte a dolgát, becsapta az ajtót, s gyorsan továbbhajtott. A kis állaton látszott, hogy nem érti a dolgot. Először ijedten nézett jobbra-balra, hátha visszajön érte a gazdi. Ám amikor felfogta, hogy cserbenhagyták, nekiiramodott, s addig futott a nagy fehér autó után, amíg össze nem rogyott.
  Akik látták a jelenetet, döbbenten néztek egymásra.
  -Micsoda kegyetlen emberek vannak! -csóválta a fejét egy idős hölgy.-Nyárra befogadják a kutyát, aztán amikor terhükre lesz, kidobják, mint valami megunt játékot.
  -Szegény kis állat...! -jött ki a szomszédos házból egy bácsi. Majd visszament, hogy szóljon az unokáinak, csalogassák be azt a kis árvát. Egyikük kis tálban vizet hozott, a másik a kert végében puha rongyokat terített le a riadt kutyának. Egy óra sem telt el, s a környéken híre ment a csúfosan kidobott jószágnak. A szomszéd utcából a boltos zacskónyi párizsivéget hozott, egy asszony egy kis üvegből langyos tejet töltött a tálkájába. S a kis cserbenhagyottnak hamarosan olyan jó dolga lett, mint még soha talán. A boltos minden este hozott neki egy kis maradékot, a szomszédok kis kutyaházat eszkábáltak neki a bácsi kertjében, s a környéken lakó gyerekek pedig sétálni hordták a partra. S amikor leesett az első nagy hó, az új gazdi két unokájával egy öreg kosárból puha kutyavackot készített neki az előszobában.
  -Te is élőlény vagy, hát ne fagyoskodj! - simogatta meg az idős ember. Amaz pedig hálásan nézett rá, mintha csak megköszönte volna, hogy visszanyerhette a hitét az emberi jóságban. S bár ,,szobakutya" lett, épp annyi látogatója jött, mint korábban, a kertvégi kis kutyaházban. A boltos felvágottvéget, a gyerekek ételmaradékot, a hentes egy kis borjúcsontot hozott. Tudták, hogy a család amúgy is sűkösen él, hát ne szenvedjék meg, hogy befogadták a kis elhagyatottat.
  Egy kora tavaszi vasárnap a két fiúcska épp a ház előtt játszott a kutyával, amikor megállt mellettük a fehér autócsoda.
  -Ó, hát te még megvagy...! -szállt ki affektálva a ,,dáma". A gyerekek megrémültek, hogy a kutya mennyire megörült a régi gazdasszonynak.
  - Ez az én kutyám! -mosolygott mesterkélten a nő a két fiúcskára.
-Örülök, hogy megvan, jó lesz, hogy őrizze a nyaralómat. És már lépett is volna a kutyához, hogy a hátsó ülésre tuszkolja.
  -Azt már nem viszi el! -lépett ki ebben a percben nagypapa az ajtón. -gondolta volna meg akkor, amikor kidobta!
  -Igaza van a bácsinak! -futott  ki a vitára a szomszédasszony.
-Ezt a kutyát mi etettük, mi gondoztuk, mi építettünk neki kutyaházat.
A kis állat boldog farkcsóválással ugrálta körül a régi, hűtlen gazdit. Amaz undorodva rántotta el a kezét, nehogy örömében megnyalja a kutya. Ekkor fordult be a sarkon a boltos, aki épp hozta a szokásos déli maradékot.
  -Tudják mit? -állt a perlekedők közé. -Úgy lesz igazságoss, hogy döntse el a kutya, ki az igazi gazdája. Maga szálljon be az autóba, maguk meg induljanak be a házba.
  A dáma mondani akart valamit, de aztán látta, hogy az utcában nagyon ellene van a hangulat. Így aztán megvárta, míg a két gyerek a ház felé indul, s ment ő is az autójához. A kutya zavartan nézett, hol az egyik, hol a másik irányba. Aztán mintha hirtelen döntött volna, nagy ugrással bevetette magát a nő után a kocsiba. Amaz diadalmasan nézett vissza a csalódott arcokra, szó nélkül becsapta az ajtót,  elindította a motort. A kiskutya ezalatt felkapaszkodott a hátsó ablakhoz és félrefordított fejecskéjével úgy nézett kifelé, mintha bocsánatot kérne, vagy köszönetet mondana vendéglátóinak. Az egyik gyerek dühösen beszaladt a házba, a másik azonban ott maradt az ajtóban.
  -Látod, kicsim! Ezt hívják úgy, hogy hűség... -tette a kezét a vállára a nagyapja.
  A fiú megértette, némán bólintott, de a szeméből egy nagy kövér könnycsepp gördült le.
  A távolodó autóban azonban a kutya ezt már nem látta.

forrás:  Horváth Andrea Társaink Isten házában című kutyás könyve